
Marcius 14.én
Néztük a RAF-filmeket („R.A.F.“ = a Rote Armee Fraktion = Vörös Hadcsereg Frakció, akkor a „V.H.F.“) A harmadik nemzedék (Fassbinder) és Németország ősszel (Fassbinder, Schlöndorff).
Megrázkódtató. 1978-ban zajlott le a kettőstemetés Stuttgartban.
Az egyik Antigone testvére temetett el pompás szertartással. Ez Hans-Martin Schleyer, akit a második ‚VHF-RAF nemzedéke’ megszöktetett és agyonlőtt. A cél volt, hogy a rabokat (Baader, Ensslin &Co.) engedjennek szabadon.
A filmben látható az originális felveteleket temetésektől.
Ott ülnek az öreg német aggastyánok és szellemek. Feketeben. Némelyik öreg Nazi, akinek sikerült az ugrás a nyugat-német kormányba vagy államba. Némelyik jövő kormány politikus.
Helmut Kohl Hanneloréjevel. Aki fog vezetni túl soká a német kormányt, aki fog enni több és még majdnem szerényen kinez a ‚testtömésevel’. De már ott, a temetésen olyan szellem mint a többiek, a háború rovást államapák.
A legszebb jelenet Fassbinderrel és fér(fi)jevel. Régi aranyos vitatkozó pár.
A meztelen Fasssbinder telefonnál, aki hall a rabok (Baader, Ensslin és Raspe) kollektív haláluktól és közben melleslegen simogat faszát. (gyönyörű is a beszélgetések anyjaval RAF-ról, aki csak kíván egy jó, kedves ‚Führer’t. Hihetetlen, hogy Fassbinder a kamera előtte beszélhet vele)
A film végén mutatott a temetés a Polyneikes, másik Antigone testvére.
( Ez vicces abban az evben 1977, egy film Antigone történetével tiltott, mert a kettőstemetés téma túl aktuális.
Nem szabad eltemetni Polyneikes-t, aki akart elégetni az istenek képeit.
Egyik részt a német lakosságtól nem akart, hogy a RAFnak legyen sír, hogy a hamú elszórt volna a szélen vagy a hullákot a Landwehr-csatornába dobott volna.
A Stuttgarti polgármester pedig érvényesített egy gyors temetést. Egy kiss temetőben a vádonban (erdőben). Jól őrzött volt a szertartás. Rendörök lóval, kutyával.
Oda jött a német baloldali fiatalság, amely nyújtott az öklöt égfelé, gyászolt és tüntetett.
Felix Ennslin, a hét éves Gudrun Ensslinnak fiú, kritikus tekintettel áll közöttük.
Ott áll a német fiatalság. Végül mégis a kísérteti álarcok (másik temetésben) megnyernek.
Kohl fog átvenni az uralmat és ezek az aggastyánok uralkodnak tóvabb még 20/30 éve Nyugat-Németországról, késöbb egész Németországról addig, amíg a fiatalok öreg vannak. Tudom, hogy ez a rendszer. Mégis ez a kép filmben olyan jól kifejezett ezt az állapotot.
A kettészakadás gyerekek és szülöi között.
Nem világos, hogy Ulrike Meinhog, hogy Gudrun Ensslin, Andreas Baader és Jan Raspe meggyilkolták magukat vagy nem. Irmgard Möller túlélt. Ötször valaki vagy ő szúrt a szívébe tompa késel. Elvitat a ritkán kért interjúkban, hogy öngyilkosságot probalt.
Schleyer irt a családnak:
„Amikor ezek az emberek (az elsö RAF nemzédeke: Meinhof, Baader, Ensslin…) még a börtönben ülnek, olyan sokáig mindig valaki fog probalni szabadulni őket.“
(As long as these people sit in prison, it will always motivate somebody to act for their liberation).
Itt lenne az ok az “execution”-ert/ gyilkosságert.
Amikor az RAF ikonai még élnek, az RAF merényletek nem elállnak.
Az új terroristáktól az erőszak motivációját csak a rabok haláluk által veszhet el.
Ez meggyőző, de persze a hivatalos verziók a sikerés literatura RAF-tól tagad az államgyilkosságot vagy nem beszél erről. A nyomozott tények visszabeszélnek az öngyilkosság-teoriát…. Ulrike Meinhof, aki felakasztotta magát egy ablakon, amely túl alatt, akinek volt erőszaki nyomok a combjain, váloszinü valaki ‘raped’ őt halála előtt.
Ennyi RAF-ról.
Ez csak egy lép valahova tovább. Olyan nempolitikus minden nap. Sok dolgot, amelyiket nem tudok. És itt Stuttgartban, egy tökéletes hely a látni melyik világban élünk, kiss ládicskákban.
Ez nem tényleg igaz, mert van a szabadság, de amikor itt nézem az embereket: Ez olyan unalmas. A kapitalista rendszer itt még több mint Pesten. Németország ez tényleg a rend.
Itt Stuttgartban ez már több mint ötven év ez a rendszer.
Mindenki vesz a H&M, a New Yorkerban, a C&Aban ruhát. Minden ugyan kinéz. A ‘subversive’ részt váloszinü gyorsan elmegy Berlinbe.
Persze hogy akkor a RAF ez szimpatikus sok embernek.
De nem akarok most forditani a szövegem utolsó részét. Mert nem akarok kérdezni, mit csinalhatnék. Csak nem túl gondolkodni magamról. Ez fontos. Mert ez nem segít engem.
Néhányszor azt hiszem, hogy mindenhol mindent függ saját magatól. Ez jelent hogy csak én túl gyenge vagyok, hogy Stuttgart szorákozó legyen. De van. Stuttgart a Mercedes- és a Bosch toróny között, nagyon tréfás.
OK: a nyugati rész ‘Stuttgart-Weststadt’ kellemesebb mint a belvárosi Shoppingmile-Königstraße. …
A probaink biztos a legjobb ügy itt. És a kert ahol a nyul napozik két ora reggel, ahol a kacskák fürdnek.
Pénteken gondoltam Pestre és az estékre ott. A proba után olyan jó lett volna menni a Sirályba és…
Subival még probalunk találni helyeket. De…. A homokos Karaoke-buli unalmas volt.
De a magyar intezét talán az egyetlen furcsa és subversive dolog itt.
Most olvasok magyar novellakot estén ((és nem mesélem, hogy valamikor az utcákban hallgatok magyar Weöres Sándor verseket a ‚Walkman’ommal.))
Uff, ez az első Blog-szöveg, amelyiket irtam elöbb németül és forditottam. Nehéz volt.
De most elég.
Szép vasárnap. Sascha ma visszajön. Az egész csoport lesz a pályaudvaron szép parókákkal és hetvenes ruhaval. Kiss vicc Saschanak. Ha nem irok több, a rendörség letartóztatott magunkat.
Sziasztok